5 érv, hogy miért legyél gátlástalan, amikor nyelvet tanulsz
Ha cinikus akarok lenni, akkor mondhatnám, hogy kétféle nyelvtanulóval találkoztam eddig:
– aki szinte mindent tud, de azt gondolja, hogy semmit és nem mer megszólalni
– aki szinte semmit sem tud, de azt gondolja, hogy mindent tud és megszólal.
Ha nem akarok cinikus lenni, akkor mindenkinek azt tanácsolnám, hogy legyen gátlástalanabb, amikor idegen nyelven próbál beszélni. Összeszedtem 5 érvet, hogy miért gondolom így.
1#Hibázni emberi dolog
Igazából akkor sem történik semmi, ha elrontasz egy mondatot. Még nyelvvizsgán sem lehet megbukni 2-3 elrontott mondaton. A való életben pedig ha van elég szókincsed és bátorságod ahhoz, hogy átverekedd magadat a megértetésig, akkor lényegében elérted a kommunikáció célját. Akkor nem érted el a célod, ha annyira félsz megszólalni, hogy végül meg sem szólalsz. Ugyanakkor persze vannak helyzetek, megmérettetések, ahol támadási felületnek érezheti az ember, ha elront egy-egy szót, szerkezetet. De azt is érdemes figyelembe venni, hogy ha a másik félnek egy ilyen elrontás alapján alakul ki egy kép rólad, akkor az kevésbé szól a nyelvtudásodról, mint a másik fél szűklátókörűségéről.
2#Ha elrontasz valamit, utána kijavíthatod
Nyilván, tanárként nem mondhatom azt, hogy ne figyelj a nyelvtanra. Mert végső soron a nyelvtani tudatosság befolyásolja azt, hogy milyen képet adsz magadról egy idegen nyelven, mennyire tudsz intelligensnek, hozzáértőnek tűnni. De fontos azt észben tartani, hogy igazából az anyanyelveden sem tudsz száz százalékosan helyesen beszélni. Én például néha elrontom az ikes igéket. Gúnyolódtak ezen az iskolában eleget, de akkor sem értettem a lényegét ennek. Hisz így is, úgy is érthető volt, amit mondtam, maximum nem teljesen helyes. És mindig ott van a lehetőség az utólagos korrigálásra. Nyelvvizsgán, tényleges élethelyzetben ugyanúgy.
3#Try and error
Amikor valaki nálam tanul, akkor ha beszélünk, sokszor nem javítom ki rögtön, amit mond, hanem felírom közben egy külön jegyzetbe, amit utána átbeszélünk. Az egyik tanítványom viccelődve megjegyezte, hogy “ja, ez olyan, mint amikor a kutyusnak otthon belenyomod az orrát a kakijába”. És bár nevettünk rajta egy sort, valahol mégis igaz. Amikor már huszadjára írok fel olyan visszatérő hibákat, hogy “she know it” vagy “one people”, akkor már a tanítványomnak is csak az a reakciója, hogy “jajj, már megint”. Tehát tudatosul benne is a típushibája, és lehetősége lesz arra, hogy a huszonegyedik alkalommal már kijavítsa magának.
4#Nem találsz egy szót? Írd körül.
Idén nyáron találkoztam egy igazi nemzetközi barátommal, akit Drezdában ismertem meg, Moszkvában láttam újra, majd Prágában beszélgettünk idén. Gulash anyanyelvi orosz, élt Berlinben, beszél németül, Prágában megtanult csehül és természetesen angolul is tud. Épp angolul merültünk filozofikus mélységekbe, amikor nem talált egy szót, de nem állt meg a beszédben: “…ah, I don’t know the word. You know when they just hurt you. They lock you down, and I don’t know cut you and stuff.” A keresett szó a “torture” volt, vagyis kínozni. És az adott helyzetben egyáltalán nem számított, hogy eszébe jutott-e a konkrét szó. Én kisegítettem, aztán folytattuk a beszélgetést.
5#A legtöbb embernek fel sem tűnik, hogy elrontod
Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az idegen nyelv, amit beszélünk, lehet, hogy a másik félnek sem az anyanyelve (különösen igaz ez az angolra, de a francia és a német nyelvvel is volt már ilyen tapasztalatom). Szóval görcsölhetünk azon, hogy elrontottunk egy szerkezetet, de lehetséges, hogy a másiknak fel sem tűnt. Az viszont fel fog tűnni neki, ha kiver a víz, valahányszor belekezdesz egy mondatba és alig mersz megszólalni. Egy nemzetközi workshop főszervezőjétől simán hallottam “must to”-t, és ha fel is tűnt valakinek, nem befolyásolta a kommunikáció hatékonyságát.
Ezek az érvek persze jól hangzanak, de tudom, hogy nem arra lettünk szocializálódva a közoktatásban, vagy az életben magában, hogy merjünk hibázni. Sok tanítványom már traumatizálva jön hozzám, teljesen elvesztve magában a hitet, hogy neki ez valaha mehet. Tanárként a tanácsok mellett ezt sem veszem figyelmen kívül és egy olyan légkört akarok teremteni, ahol lehet hibázni. A hiba egy lehetőség arra, hogy jobban beszéljünk egy nyelven, a lényeg, hogy gyakoroljuk.
Kérdésed van? Írj: [email protected]
Facebook: https://www.facebook.com/toucandoitnyelvtanulas/
Instagram: https://www.instagram.com/toucandoitnyelvtanulas/