Hogyan tanultam meg öt idegen nyelven és van energiám és agyam arra, hogy a hatodikat tanuljam? Van valami különleges képességem? Nem hiszem.
Mégis sokszor keresed a hatékony nyelvtanulás titkát. Ezért ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy lásd, mi a legnagyobb nyelvtanulói titkom, és hogyan visz ez engem előre minden körülmények között a tanulási folyamataimban.
És miért hallgass rám? Szekér Viktória vagyok, a Tou Can Do It Nyelvtanulás alapítója, ahol vizuálisan tanulhatsz nyelveket. Öt idegen nyelven beszélek, négy nyelvből rendelkezem nemzetközileg elismert, anyanyelvi szintű nyelvvizsgával, és már közel ezer embert segítettem hozzá, hogy elérje a nyelvtanulói célját angol, francia, német és spanyol nyelvből. Rengetegféle nyelvtanulóval dolgoztam együtt, és én is folyamatosan nyelveket tanulok. A célom, hogy ne csak egy nyelvet tanulj meg, hanem azt is, hogyan lehet hatékonyan és sikeresen nyelvet tanulni.
Miért kell egyáltalán tanulnom?
Azt feltételezem, hogy ha ezt a bejegyzést olvasod, akkor nem az az ember vagy, aki imád tanulni. Teljesen átérzem. Én is így éreztem magamat a közoktatásban gyerekként.
Amikor elkezdtem általános iskolába járni, egyáltalán nem érdekelt a tanulás. Kalandvágyó és virgonc gyerek voltam, és szerintem nem is nagyon értettem az iskola koncepcióját. Miért kell idejárni? Miért kell mindent tudnom?
Alapvetően érdekeltek az új dolgok, ezért az első években a tanulást is így fogtam fel. De amikor valami nem érdekelt, akkor abból nem erőltettem meg magamat. És ha nem szerettem a tanárt, aki tanította, akkor azt kevésbé tanultam. Teljesen hétköznapi.
Viszont ahogy egyre több időt töltöttem az általános iskolámban, egyre inkább ismertem meg az ottani dinamikákat. Felismertem azt, hogy a diákok nem egyenlőek. Nem egyenlőek a tanárokkal, és nem egyenlőek egymással. Felismertem, hogy hátrányból indulok helyzetekben, és hogy nem illet meg tisztelet csak úgy. Az iskola hamar a tudtomra adta, hogy lányként biztos, hogy hülyébb vagyok, mint a fiú osztálytársaim.
Azért tanulok, hogy megmutassam nekik
Amikor ezt felismertem, akkor eszköztelennek éreztem magamat. Miért nem indulok én ugyanonnan, mint bárki más? Miért lennék hülye?
Egyszer megkérdeztem egy tanáromat:
“ha mindenki azt mondja, hogy hülye vagyok, akkor az azt jelenti, hogy hülye vagyok?”
Azt a választ kaptam, hogy nem, de el kell, hogy gondolkozzak rajta. Elgondolkoztam rajta. És akkor gyermeki logikával arra jutottam, hogy sokkal többet kell tanuljak. Azért, hogy legalább a jegyeim alapján ne tudják bebizonyítani, hogy hülye vagyok. Iskola után órákat töltöttem a tanulással és külön megkértem anyukámat, hogy kérdezzen ki. Szüleim persze nagyon örültek, hogy milyen szorgalmas, okos gyerekük van. Én viszont azt éreztem, hogy nem hibázhatok. Hogy mindig ötöst kell szereznem, mert akkor talán nem leszek csökkent értékű az iskolában.
A csavar a történetben az volt, hogy így is csökkent értékű maradtam. Csak még jobban utáltak az osztálytársaim, mert ugye “stréber” lettem. A tanárokat is zavarta, hogy nem tudnak a “helyemre rakni”, szóval egyre inkább egy kezelhetetlen lázadó lettem. Csak az én lázadásomnak abban a környezetben az számított, hogy tanultam. Gáz, mi?
Azért tanulok, hogy előre jussak
A kiutat ebből a helyzetből az jelentette, amikor elkezdtem rájönni, hogy ez az iskola dolog nem az általánossal fejeződik be, hanem ennek van folytatása is. És az, hogy milyen folytatása lesz, azon múlik, hogy milyen jegyeim vannak. Én pedig bár még mindig nem érdekelt az iskolai rendszer, ezzel a logikával álltam neki a problémának:
Most szar suliban vagyok. Ha jó suliba akarok kerülni, jó jegyeket kell szereznem. Ezért jó jegyeket szerzek.
De még mindig nem gondoltam, hogy a tanulás szent dolog. Inkább felfogtam azt, hogy ez egy eszköz. És hogy magamért csinálom. Innentől kezdve megállíthatatlan lettem, mert a legutálatosabb tanár tárgyát is kitartóan tanultam, és a legmegalázóbb helyzetek után is úgy mentem be az iskolába, hogy én tanulni fogok. Mert ha azt akarom, hogy nekem jó legyen, akkor ezt kell csinálnom.
Miért nem elég az, hogy tanulok?
Persze nagyon jó lett volna, ha a képlet ennyire egyszerű. Ötösöket szerzek és jó lesz az életem. Egy ideig ez igaz volt, addig, amíg egy lepukkant lakótelepi általánosból be nem kerültem Budapest egyik legjobb elitgimnáziumába. Magamra vessek. Annyi ötöst szereztem, hogy felvettek egy olyan helyre, ahova nagyon nehéz volt bekerülni.
Akkor mindenki azt gondolta, hogy milyen tuti élete van a Vikinek. Én is ezt gondoltam, amíg az első héten rá nem jöttem, hogy milyen hülye vagyok valójában. Miközben az osztálytársaim Harry Pottert olvastak angolul, én egy értelmes mondatot nem tudtam összerakni. Ami azért nagy előny volt úgy, hogy angol szakra kerültem. Vért izzadva csináltam végig az első félévet, és volt tanárom, aki nem értette, hogy mi a baj velem, hogy ilyen rosszul tanulok. 4.6-os átlagom lett.
Azon a helyen kitűnőnek lenni alapvető volt. Az átlag tananyag mellékes, és az iskolán kívüli kiváló teljesítmények az elismerendők. Labdába sem rúghattam.
Egy évet húztam le ezen a helyen, miután tanév közepén egyszer hazafelé menet fel nem hívtam szüleimet azzal, hogy én most ezt a helyet itthagyom. Volt meglepődés. Azt a helyet nem volt szokás leváltani. Vagy végigcsináltad, vagy kirúgtak. De inkább végigcsináltad.
Én végül azért döntöttem úgy, hogy otthagyom, mert éreztem, hogy meggyűlölöm a tanulást. És a hobbijaimat is. És valahol tudtam, hogy ez nincs rendben. Miért kéne utálnom a tanulást? Nem tudom, hogy mégis miért sejtettem azt, hogy a tanulás fontos, de valahogy mégis tudtam.
Miért szolgál engem az, hogy tanulok?
A második gimnáziumomban végre sikerült egészséges kapcsolatot kialakítanom a tanulással.
Az egyik legszebb pillanat volt számomra, amikor az osztályfőnököm ezt mondta nekem:
“Viki, azt szeretném, ha megtalálnád azt, ami érdekel, és nem akarnál mindenből színötös lenni.”
Micsoda? Hogy az számít, hogy engem mi érdekel? Teljesen új távlatot nyitott meg ez a fejemben.
Egy ideig azt hittem, hogy orvos leszek. Külön tanultam önszorgalomból a biológiát, és amikor lesérültem egy kosármeccsen és hamarabb befejeződött a tanév nekem emiatt, akkor a meghosszabbított nyári szünetben is végig bioszoztam otthon. Aztán amikor először újra lábra tudtam állni és önállóan elmenni helyekre, akkor egy Libri boltban rájöttem, hogy engem a nyelvek és a filmek érdekelnek. És hogy a Doktor House-t sem azért szeretem, mert orvos, hanem mert angolul nézem és egy sorozat.
Amikor egyetemre mentem, aszerint választottam, hogy mi érdekel. Viszont ahogy egyetem mellett rögtön dolgozni kezdtem, rájöttem, hogy a filmek iránti szenvedélyemet nem fogom tudni egyhamar pénzre váltani. Viszont gimiben sikerült felszednem egy elég jó angol és francia nyelvtudást, és amikor kirúgtak az első munkahelyemről, akkor jobb híján nyelveket kezdtem tanítani. Én ódzkodtam ettől, sosem akartam tanár lenni. És azt is gondoltam, hogy nekem nincs akkora tudásom, hogy ezt csináljam.
Miért hiszem azt, hogy nem tudok tanulni?
Hamar rájöttem, hogy a nyelvtanulás nem az információ megszerzéséről szól. És a nyelvoktatás nem az információ átadásáról. Egy kérdés foglalkoztatta a tanulókat, csak mindig máshogy fogalmazták meg:
“Meg tudom én ezt tanulni, hogy jobb életem legyen, vagy teljesen hülye vagyok?”
Visszagondolva azt gondolom, hogy ezért lettem sikeres magánoktatóként. Mert nem csak egy nyelvet akartam megtanítani a diákjaimnak. Mert értettem a kérdésüket. Hisz én is egy jobb életért kezdtem el eredetileg tanulni. És én is tudtam, hogy milyen az, amikor azt mondják, hülye vagy.
És ezeknek az embereknek annyit mondták, hogy hülyék, hogy elhitték, hogy hülyék. És nekem volt a feladatom bebizonyítani nekik, hogy nem azok. Megmutatni azt az utat, hogy meg lehet tanulni egy nyelvet. És ahogy érkeztek a kihívások az életemben, ahogy láttam, hogy nem csak az általános iskolában számítok csökkent értékűnek olyan tulajdonságaim miatt, amikről nem tehetek, én is egyre nagyobb hangsúlyt fektettem a tanulásba.
Munka és egyetem mellett megtanultam másfél év alatt felsőfokon németül. COVID idején, online, rengeteget dolgozva párhuzamosan megtanultam egy év alatt felsőfokon spanyolul.
Rendre sikeres lettem ezekben a folyamatokban. Miért? Mi volt a titkom? Az a tapasztalat, hogy tudtam, hogy meg lehet tanulni egy nyelvet. Tudtam, hogy a tanulás értem van. Hogy amit én megtanulok, azt nem vitathatják el tőlem. És bár a képlet a való életben nem volt olyan egyszerű, hogy jó jegyek = jó élet, mégis olyan messzire jutottam el ezzel a kitartással, ahova én sem gondoltam volna soha.
És nem voltak jó eszközeim a tanulásra. Volt, hogy utáltam a tanáraimat, utáltam a nyelvtanfolyamot, amire járok, száraz volt a tankönyv, amivel tanultam. De egy dolgot mindig a fejemben tartottam: ez értem van. Nekem lesz jobb. És mutogathatok mindenkire magam körül, őket nem fogja érdekelni, hogy nekem jobb-e vagy sem.
Miért tudsz megtanulni bármit?
Az egyik tanítványom egyszer ezt mondta:
“Egy nyelvet bárki meg tud tanulni, mert ahhoz csak segg kell.”
Én nem így fogalmaznám meg és szerintem azért ennél bonyolultabb a képlet. De tényleg igaz, hogy bárki meg tud tanulni egy nyelvet. A nagy titok, amit keresel, annak a nyitja, hogy másnak miért megy jobban, neked meg miért megy kevésbé, az, hogy rájössz, hogy ez téged szolgál. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha épp szar körülmények között tanulsz. Minden egyes alkalommal, amikor erre időt, energiát és pénzt szánsz, magadra szavazol. Nekem csak akkor nem megy csak megtanulni valamit, ha nem eléggé fontos nekem még az. Ha nem eléggé fáj a hiánya.
Ingyenes Webinár
Ne feledd, a nyelvtanulás érted van. A titkom a hatékony nyelvtanulásra nekem is ez. Vagyok olyan fontos magamnak, hogy csináljam. Ez egy olyan befektetés, ami ezerszer megtérül. De teljesen érhető, ha el vagy veszve a nyelvtanulás rengetegében.
Még többet szeretnél tudni? Iratkozz fel előre következő webinárunkra, ahol sokkal több érdekes nyelvtanulási tippről, ötletről és hasznos tanácsokról lesz szó!
Nem az a lényeg, hogy mit nem tudsz, hanem az, hogy merd használni, amit már igen. Meg tudod csinálni.