Ebben a bejegyzésben a Goethe C2-es nyelvvizsga lesz a téma. Anyanyelvi szintű, nemzetközileg elismert, német nyelvvizsga. Großes Deutsches Sprachdiplom. Nézzük is, hogy hogyan készültem fel és mit tanultam életem legnehezebb nyelvvizsgájából. Nyelvtanulás egyszerűen. Személyes tapasztalatok, tippek, ábrák, gyakorló feladatok.
Német nyelvvizsga típusok Magyarországon
Ha a Magyarországon elérhető német nyelvvizsgák érdekelnek, akkor javaslom, hogy olvasd el a német nyelvvizsga kalauzomat. Ebben a bejegyzésben kimondottan a nemzetközileg elismert, Goethe C2-es német nyelvvizsga letételéről lesz szó.
Hogyan tanultam meg németül? Miért tettem le a C2-es nyelvvizsgát? Milyen volt a felkészülési folyamat? Milyen volt maga a nyelvvizsga? És a legfontosabb: mit tanultam belőle?
Hogyan tanultam meg németül?
Ha egy ideje olvasod már a blogomat, vagy a videóimat szoktad nézni, akkor valószínűleg hallottad már, hogy hogyan nem tanultam meg 10 évig angolul.
Sok olyan embert ismerek, akinek a német volt az első nyelve általánosban, akár német kéttannyelvűbe járt, és ugyanabba a helyzetbe került, mint én. Ennyi befektetett idő, és energia, majd nagyjából nullához közelítő nyelvtudás. Szinte bűntudatom van kimondani, hogy nekem a német az első, könnyen megtanult nyelv volt.
Ahhoz viszont, hogy a német könnyen menjen, nekem is meg kellett küzdenem. Csak másik két nyelvvel: az angollal és a franciával. Nekem ők voltak azok a nyelvek, amiket majdnem nem tanultam meg, annak ellenére, hogy a közoktatásban angol és francia szakos is voltam.
Ennek a küzdelemnek rengeteg állomása volt, és baromi hosszú lenne ez a bejegyzés, ha ezekre mind kitérnék. Ezért ha az angolos utam érdekel, olvasd el a Cambridge C2-es, anyanyelvi, nemzetközileg elismert nyelvvizsgáról szóló bejegyzésemet. Ha pedig a francia tanulmányaidhoz szeretnél bátorítást, akkor a DALF C2-es, anyanyelvi, nemzetközileg elismert nyelvvizsgáról szóló tartalmat ajánlom.
De koncentráljunk most a németre.
Már pár éve tanítottam angolt és franciát, amikor egyszer csak, az egyetem és a gyakornoki félállásom mellett egy filmes látványtervezőcégnél, úgy döntöttem, hogy hiányzik még valami az életemből: a német. Akkoriban sokat jártam Bécsbe, mert egy volt osztálytársam ott tanult formatervezést és sokszor látogattam meg nyaranta. Úgy képzeltem, hogy lehetséges, hogy egyszer én is Bécsben kötök ki, ahhoz pedig nem árt, ha tudok németül.
A másik fő motivációm az volt, hogy szerettem volna egy nyelvet a nulláról megtanulni és ezáltal szakmailag is továbbképezni magamat. Úgy képzeltem, hogy sokat adhat az oktatói szemléletemhez az, ha a nulláról, tudatosan építek fel egy nyelvet és közben szakmai szemmel is figyelem ezt a folyamatot. Lelövöm a poént: nem tévedtem. Erről az egy év alatt elért spanyol felsőfokú nyelvtudásról szóló bejegyzésemben is olvashatsz. Szóval beiratkoztam egy A1-es német nyelvtanfolyamra, és meg sem álltam addig, amíg le nem tettem a középfokú nyelvvizsgát bő egy évvel később.
Én már akkor úgy gondolkoztam, hogy ha nyelvvizsgát teszek, akkor biztos, hogy nemzetközileg elismertet szeretnék. Így maradt két fő alternativa: az ÖSD és a Goethe. Nekem már akkor szimpatikus volt a Goethe Intézet nyelvvizsgájának a felépítése, ezért nem is volt nagyon kérdés, hogy azt próbálom-e meg.
Miért ment nekem könnyen a német?
Ha röviden kéne válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy azért, mert nem utáltam. Nagy előny. Rengeteg emberrel beszélgettem németről, és nem is emlékszem, hogy pár embernél többen lettek volna azok, akik nem utálták a németet. És teljesen transzparens akarok lenni: az összes nyelv közül, amit beszélek, nekem is a német áll a legtávolabb a szívemtől. De nem tudnám utálni. Szerintem hihetetlen a rendszere. De közben azt is átéltem többször is, hogy ez a rendszer mekkora frusztrációkat tud okozni.
KATI szórend? Melléknévragozás? Esetleg egy jó kis szenvedő szerkezet?
Jogos, tényleg eléggé brutális ez a nyelv. Na de akkor miért ment nekem ez könnyen?
Amellett, hogy szerettem a németet, a rendszert is szeretem. És ami még egy nagy előnyöm volt, hogy szuper tanáraim voltak. Először egy olasz nő, aki tudott magyarul is, és nem mellékesen Németországban is elvégzett egy tanári szakot. Imádtam Monica lazaságát, közvetlenségét és bátorítását, hogy bármikor, amikor észrevette, hogy valamit megjegyeztünk, őszintén örült neki. Utána Ági katonásságát és következetességét, ami a mai napig biztos alapként van bennem a német nyelvtan és sosem rettegtem a melléknévragozástól, még akkor is, ha volt, hogy én is belezavarodtam. És végül Krista, akiről nem tudtam, hogy évekkel később az lesz, akivel igazán felszabadulok, és megszerzem azt a magabiztos német nyelvtudást, amivel már a C2-es szint is egy teljesíthető kihívásnak tűnik.
Hogyan készültem fel egyedül a Goethe C1-re?
Amikor letettem a Goethe B2-es nyelvvizsgát, egy nagyon mozgalmas időszak volt az életemben. Sokszor hasonlítom a nyelvtanulást a futáshoz, és ez a német tanulmányaim során teljesen összefonódott, mert pár hét különbséggel a Goethe B2 előtt életem első teljes maratonját is lefutottam. Akkor még nem tudtam, hogy később a nyelvtanulásban is egy véget nem érő maratonba kezdek, és az a kitartás, amit a futás tanított nekem, óriási segítség lesz a ebben nekem.
Miután megvolt a német középfokú nyelvtudás, a jól ismert németes csoportom nem ment tovább, nem indult el a C1-es tanfolyam. Én pedig nem tudtam, hogy mit kezdjek a lelkesedésemmel. Csak annyit tudtam, hogy én nem fogok középfoknál megállni. Úgy voltam vele, hogy végülis tudom, hogy mit jelent felkészülni egy nyelvvizsgára, hisz rengeteg embert segítettem már végig ezen a folyamaton. Így szinte rögtön a középfok letétele után elkezdtem magamtól készülni a következő Goethe C1-es nyelvvizsga időpontra. Imádtam, a feladatok érdekes voltak, szinte hétről hétre éreztem, ahogy bővül a szókincsem. Akkoriban a tanítás miatt napi 2-3 órát is utaztam Budapesten össze-vissza, volt időm elég, hogy szavakat tanuljak.
Az egyetlen egy dolog, amit nem tudtam megoldani, az a beszéd volt. Ekkor ismerkedtem meg Kristával, aki az anyanyelvi némettanár volt a nyelviskola kommunikációs tréningjén. Rengeteget jártam hozzá, és vele tapasztaltam meg az, hogy németül is lehet közvetlenül, viccesen, és lelkesen kommunikálni. Az ő személyisége, hozzáállása sokkal közelebb hozta hozzám ezt a nyelvet. Talán miatta sem tudom utálni a németet, mert nehéz, kegyetlen, de ahogy Krista beszéli, az közvetlen, emberi és szerethető.
Ha arról olvasnál, hogy nekem mi segített abban, hogy másfél év alatt eljussak a nulláról a Goethe C1-es felsőfokú német nyelvvizsgáig, akkor kattints ide.
Miért kezdtem el németet tanítani?
Az, hogy elkezdtem németet tanítani, végül hozzájárult ahhoz, hogy miért tettem le a Goethe C2-es nyelvvizsgát. Anno ismerősöket, illetve max. B2-es nyelvvizsgát akaró embereket kezdtem el tanítani, de végig volt bennem egy hatalmas frusztráció. Bár én is ismerem azt a képet, ahogy a Facebook csoportokban hőbörögnek a diplomás nyelvtanárok, hogy már egy sima felsőfokkal emberek tanítani mernek, nekem nem ez volt a gondom. Akkor már évek óta tanítottam, jártam egyetemen francia szakra és tudtam azt is, hogy a fejemben mennyire átjárhatók a nyelvek, hogy nem sokban különbözik az a rendszer, amit angolból és franciából kiépítettem attól, amit németből ki akartam.
A frusztrációm oka az volt, hogy az egyik némettanárom megszakította velem a kapcsolatot, amikor épp elindítottam a Toucan-t, és látható volt, hogy németet is vállalok. Benne volt ez a fejemben, hogy helyes-e amit teszek, elég jó vagyok-e. És jöhettek a tanítványok, Goethe C1-et is tettem le emberek, akikkel együtt dolgoztam, sőt, még egyetemen, német tanári szakon végzett emberrel is dolgoztam azon, hogy jobban menjen neki a beszéd, én mégis emlékeztem erre.
Persze ez arra is emlékeztetett, hogy mekkora felelőssége van egy tanárnak. Erről hosszabban is írok a bemutatkozó bejegyzésemben.
Miért tettem le a német C2-es nyelvvizsgát?
Bő egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném magamat azokból a nyelvekből is fejleszteni, amiket már sok éve tanítok. Először franciából, majd angolból tettem le a nemzetközileg elismert, C2-es, anyanyelvi szintű nyelvvizsgát. Bár ezek a vizsgák is jelentettek kihívásokat, tudtam előre, hogy a német lesz az én igazi ellenfelem, ha be merem vállalni, hogy mindegyik tanított nyelvből eljutok az anyanyelvi szintig.
Ahogy mindig, most is őszinte vagyok: én ezért tettem le a C2-es nyelvvizsgát, hogy feloldjam magamban azt a frusztrációt, hogy az egyik némettanárom megszakította velem a kapcsolatot. És kicsit azért is, hogy megmutassam a németes diákjaimnak – és igazából mindenkinek, akivel dolgozom – hogy lehet többet akarni, lehet elégedetlennek lenni és lehet hibázni.
Hogyan készültem fel rá?
Ekkor kerestem fel bő öt év után újra Kristát, és kezdtünk el közösen dolgozni a némettudásomon. Nagyjából két óra kellett ahhoz, hogy rá is szánjam magamat, hogy jelentkezzek a Goethe C2-re. Kristával sokat beszélgettünk németül szakmai dolgokról is, arról, hogy szerinte megfelelő-e a szintem arra, hogy tanítsak, hogy ő mit gondol a tanárságról, vagy adott esetben egy-egy kérdésről, amit a tanítványaimtól vittem tovább hozzá, mert én sem tudtam a választ.
Baromi jó időszak volt ez, teljesen felszabadított. Szerintem a németes diákjaim látták is rajtam, hogy mennyivel magabiztosabb és lelkesebb lettem. Engem ez a folyamat tanított meg arra, hogy tényleg nem kell mindenttudónak lennem, ha tanítok. Hogy az is hiteles, ha azt mondom, hogy “nem tudom, de pont ma megyek én is németezni, és megkérdezem a tanáromat.” És sosem kaptam azt a választ, hogy “ne haragudj Viki, de akkor te nem is tudsz németül.”
Azt hiszem, a német C2-re készültem a legtöbbet az összes anyanyelvi vizsgám közül. Rengeteg feladatot oldottam meg és rengeteg új kifejezést és szót jegyzeteltem a feladatokból. Éreztem, hogy ez nem olyan nyelvvizsga lesz, mint a Cambridge C2, ahol annyira magabiztos voltam, hogy még élvezni is tudtam a folyamat közben a feladatokat.
Egy dolog volt, amire kimondottan nem készültem külön, ez pedig a nyelvtan volt. És nem azért, mert a nyelvtan nem fontos. Messze nem azért. Sokkal inkább azért, mert addigra már mindenen túl voltam. Például nekem is leesett az, amit a német tanárszakos diákom is mondott, hogy a Konjunktiv I-ot szinte sehol sem tanítják. Mondjuk ennek lehet az a gyakorlati oka, hogy még Krista is visszajelezte, hogy nagyon elenyésző esetben használják, és ha jobban visszagondolok a C2-es szövegekre, amit kaptam, tényleg elvétve láttam ilyen alakot. De létezik, és Goethe C1-re készülve is futottunk már bele diákommal abba, hogy Konjunktiv I-os alak volt a megoldás az egyik feladatnál.
A készülésem nagy része tehát a típusfeladatok megismerésével és a szókincsem bővítésével telt. Nem meglepő ez, C1-es, és C2-es szinten általában mindig erről van szó, és talán pont ezért is nehezek ezek a nyelvvizsgák, mert szavakat tanulni mindenki után. Én is. Én mondjuk ezt azzal kerültem ki, hogy inkább tanultam kifejezéseket, hogy kontextusban tudjam őket memorizálni.
Hogy van a pontozás?
A Goethe Intézet nagyon igényes, igazi németes katonasággal jelenítik meg azt a minta vizsgafeladatokban, hogy mire mennyi pontot szerezhetsz, és az a súlyozás után mennyit vet a latba. Ez a Leseverstehen-nél és a Hörverstehen-nél lehet érdekes, de nincs hatalmas jelentősége, mert általánosan érdemes mindegyik feladatnál egy legalább 70%-os eredményt belőnöd, hogy az meglegyen. És akkor még ha nagyon izgulsz, akkor is meglesz a 60%.
A Goethe C2 nyelvvizsga egyébként moduláris, ami azt jelenti, hogy ha esetleg az egyik készség nincs meg rögtön, akkor még egy éven belül megpróbálhatod újra, és akkor kaphatsz egy teljes anyanyelvi szintű nyelvvizsgát. Amikor voltam nyelvvizsgázni, akkor például sok embert láttam, akik csak a Leseverstehen-re mentek. Akkor még nem értettem, hogy miért, később erről is írok.
Bár azt írtam, hogy ne matekozz a súlyozás miatt, én azért mégis egy kicsit taktikusan álltam a helyzethez. A Schreiben résznél ugyanis volt egy olyan brutális, nyelvtanon és szókincsen alapuló feladat 20 pontért, amit én egy az egyben elengedtem a gyakorlás során. Az éles nyelvvizsgán konkrétan úgy ültem ott, hogy oké, akkor én most megírom a fogalmazást, az legyen brutál jó, aztán ha van időm, kitöltöm azt a másik feladatot is, és ha 20-ból kapok 5 pontot, akkor az már nagyon jó.
Milyen élmény volt?
Amikor június elsején megjelentem a Goethe Intézet előtt, nagyon meglepett, hogy mennyi ember várakozott már az épület előtt. Azt hittem, hogy egy német anyanyelvi nyelvvizsga nem ennyire népszerű Budapesten. Tévedtem. Velem együtt aznap még 26 ember próbálta meg ezt a nyelvvizsgát. Ez egy tömegnek tűnt ahhoz képest, hogy amikor a Francia Intézet DALF C2-es nyelvvizsgáját tettem le, rajtam kívül összesen két vizsgázó volt még.
Később esett le nekem az, hogy nagyon sokan csak a Leseverstehen-re jöttek. Amikor a második szövegértési feladathoz értem, megértettem, hogy miért. A szövegben a háziméhek és a vadméhek beporzási képességének a különbségéről volt szó, és hogy minderre hogyan hat a környezetszennyezés. Ez volt az a pont, amikor komolyan elgondolkodtam, hogy mennyi értelme van nekem azt a napot ezzel a vizsgával töltenem. Bevallom, dühített az egész helyzet. Tudtam, hogy megvan a szint, és azt is tudtam, hogy fogalmam sincs a méhekről, és az, hogy megértem-e eléggé azt a szöveget, nem reprezentálja a tudásomat. A kínai tanulmányaim során már megszoktam azt, hogy olvasok egy szöveget és egész mondatrészek fölött siklok át, mert úgysem értem. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ennél a szövegnél elgondolkoztam, hogy a kínai nyelvvizsgám könnyebb volt ennél.
Ezzel párhuzamosan volt egy olyan élményem is, hogy a szótanulás végső soron tényleg eldönti, hogy mennyire tudsz egy nyelvet. Én a németet tanultam a leglelkiismeretesebben, ha azt nézzük, hogy hogyan álltam az új szavakhoz. Heti 200-250 új szót, kifejezést írtam ki a Quizletbe, és azokat folyamatosan gyakoroltam is. Ebből az időszakból maradtak meg nekem olyan szavak, mint az aratás, ami baromi jól jött ennél a szövegnél.
Már ott, amikor a Leseverstehen végére értem, tudtam, hogyha megbukok, akkor az ezen a modulon fog múlni. A méhek annyira lefárasztottak, hogy se elég időm, se elég agyam nem maradt arra, hogy kellően átlássam az utána következő két szöveget. Kitölteni kitöltöttem mindent, de úgy mentem ki a teremből, hogy “na hagyjál már békén Goethe Intézet, én itt hazamegyek”.
A Leseverstehen témakörei egyébként ezek voltak:
1. A sport szerepe a társadalmi megbecsültségben.
2. A háziméhek és vadméhek beporzási képessége
3. A berlini fal előtti kettéosztott Németországban keletkezett művek archiválása
4. Egyetemek és gimnáziumok által megpályázható ösztöndíjak
A Hörverstehen ezek után egészen kellemes élmény volt, mert megértettem. Ez a méhes kör után új élmény volt nekem. A témákat kevésbé tudom itt visszaidézni, azt jóval inkább, hogy a velem szemben ülő vizsgázó üresen adta be a lapját. Ez azért keltett bennem némi gyanút, hogy lehet mégsem olyan könnyű ez a hallásértés.
Egy rövid szünet után jött a Schreiben, ahol a legnagyobb kihívásom a mellettem ülő vizsgázó volt. Újraéltem a spanyol DELE C1-es nyelvvizsgám élményét, amikor úgy kell koncentrálnod, hogy mondjuk ki: idegesít valaki körülötted. Az illető másfél órán keresztül hevesen rángatta a lábát, én pedig azon gondolkoztam, hogy megér-e nekem egy vizsgából való kizárást, hogy megkérjem arra, hogy fejezze be. Elméletben ugyanis nem szabad semmiféle módon egymáshoz szólnunk. Nem érte meg, nehéz kör volt.
Összességében az volt a benyomásom, hogy a Hörverstehen-nél és a Schreiben-nél is jutott elég időm arra, hogy befejezzem a feladatokat, és nagyon extrém témaköröket sem dobtak be.
Ellentétben a Sprechen-el. Délután 1-kor végeztem az írásbelivel, utána négy órát várhattam utolsó vizsgázóként, hogy sorra kerüljek a beszédnél. Tipp: nyelvvizsgánál nem éri meg az ABC végén lenni a névsorban. Ekkorra én már elengedtem a vizsgastresszt, úgy voltam vele, hogy ez már csak a lezárás, nem lesz vele gond. Tévedtem.
Két téma közül kellett választanom:
1. Lustálkodás.
2. A civil szervezetek kapcsolata a mainstream politikával.
Szerinted melyiket választottam? Nem, nem az elsőt. Miért? Azt akartam, de a feladatban kapsz három idézetet, amit valamilyen módon bele kell szőnöd a beszámolódba. Az idézetek közül kettő olyan nyelvezettel volt írva – az egyik egyenesen egy XIX. századi irodalmi műből – hogy nem mertem bevállalni azt a helyzetet, hogy kulcsfontosságú szavak jelentésében nem vagyok biztos. Nem volt más választásom, a második témakört dolgoztam ki. Tipp: válaszd azt, amit tényleg értesz, mert hiába nehéz a téma, ez a túlélésed kulcsa a nyelvvizsgán.
Nekem az volt a benyomásom, hogy sokkal gyengébben teljesítettem, mint amennyire jól tudok beszélni németül. A vizsgáztatóknak más volt. 100%-osra értékelték a Sprechen-emet. Mindig szoktam mondani, hogy nem számít a százalék, de azért erre az eredményre rohadt büszke vagyok. Különösen azért, mert társadalmi egyenlőtlenségekről beszéltem.
Mit tanultam belőle?
Leginkább azt, amit mindig a C2 során: új kifejezéseket. Sokkal magabiztosabb lettem abban is, hogy mit tudok és mit nem tudok, és hogy hogyan tudom magamat fejleszteni. Többet tudok adni a tanítványaimnak, akik Goethe C1-re készülnek. Meg tudom azt is mutatni nekik, hogy a C2 tényleg “csak” szókincsben van távolabb mint a C1. Arra is rájöttem, hogy nem a papír érdekelt, hanem a folyamat és hogy vissza fogok menni az anyanyelvi tanáromhoz, hogy tovább fejlesszem a némettudásomat.
Lépj be a Tou Can Do It Nyelvtanulás Facebook csoportjába, ahol plusz nyelvtanulással kapcsolatos feladatokat és tippeket érhetsz el és egy támogató közösség tagja lehetsz.
Online órák: [email protected]